Białystok valóban nem volt messze, csak épp a szállás, amit foglaltunk nem volt olyan, amilyennek gondoltuk. Éjfél körül egy négyemeletes, téglaépítésű társasházhoz érkeztünk, azt jelölte a GPS célállomásnak. Egy lengyel lányt kérdeztünk meg, hogy jó helyen vagyunk-e? Igen, ez az a cím... -mondta.
Másnap úgy terveztük, hogy nem időzünk sokat, hanem megyünk is egyből tovább, dehát tudjátok, ember tervez... Ismét nem tudtunk elindulni. Kicsekkolas után, mikor már minden cókmókot kipakoltunk, észrevettük, hogy van egy pici fékolajcsepegés.
Bizony egy ilyen hosszú út előtt fel kell készülni arra, hogy lehetnek nehézségek, műszaki problémák az autóval, de jöhet bármi más akadály is. Sokszor olyan kiszámíthatatlan probléma lép fel, amire, nem tud az ember felkészülni.
Természetesen mi sem indultunk el felelőtlenül, felújítottuk a féket, amit kellett, cseréltünk. Ennek ellenére is történhetnek nem várt hibák.
Mindemellett természetesen megkötöttük utasbiztosításunkat is, hiszen, mint tudjátok, utunkon a Pannon Safe vigyáz ránk.
Amíg Zoliék kicserélték a munkahengert, mi elsétáltunk a boltba reggelinek valóért, és feltankoltunk friss, hideg vízből. Közben megint leszakadt az ég, szóval vártunk kicsit a bolt előtt, hogy elálljon. A srácok nagyjából végeztek is mire mi visszatértünk: csuromvizesen, könyékig fékolajosan vártak minket. Ekkor már délután négyóra volt, de végre-valahára elindulhattunk következő úticélunk, Kaunas felé...